Szingapur

Szerencsére egy nehéz éjszaka után elindultam a gyógyulás útján és estére az indulásra már sokkal jobban lettem. Így pár pirítóssal a gyomromban szálltam fel a repülőre, amely Szingapúrba vitt minket. Mivel csak 30 napra kaptunk vízumot így el kellett hagynunk az országot, de ennek most kifejezetten örültünk, mert már nagyon be voltunk savanyodva a munkába.

Szingapúrba bőven éjfél után értünk. És döbbenetes volt a különbség a két ország között. Mintha egy más világba csöppentünk volna, padlószőnyeg a repülőtéren, gyönyörű pálmák és virágok az út mellett. Kulturált útjelző táblák az út mellett és minden olyan jólfésült és rendezett. Az egész ország olyan, mintha amerika és ázsia összes előnyét összerakták volna és csináltak volna egy egzotikus, de jól működő és élhető országot. Látható, ahogy napról-napra fejlődik.

Ugyanakkor azért elgondolkodtató, hogy olyan pólókkal hirdetik magukat, amiken szemetelni tilos, behajtani tilos, minden tilos táblák vannak az egész póló.

Elég döbbenetes élmény volt a 46 emeleten lakni, és felmenni este sétálni az 50 emeletre, ahol a 7 házat összekötő utcácskák vannak a lábunk előtt heverő várossal és a világ egyik legnagyobb kikötőjével! És itt is meleg van, de itt lehet levegőt venni. Hiányzik az az émelyítő jakartai illat, ami a csatornák, a rothadó gyümölcsök, a kipufogógázok és nem tudom még minek keverékéből tevődik össze.

Ami még nagyon érdekes volt, az a mecset, a hindu templom, a buddhista és katolikus templom közelsége, és a nemzeti sokszínűség. Míg Jakartában alig láttunk európai embert, itt azért szép számban előfordulnak. És az egy-két emeletes házak az 50-100 emeletes házaktól pár méterre állnak. Chinetown és Manhattan összerakva egy helyre.

És végre fürödtem az óceánban! Óriási élmény volt a hatalmas hajóktól pár száz méterre úszkálni a kristálytiszta vízben. Ezt sem értem, hogy hogyan csinálják, de tényleg tiszta a víz a kikötő közelsége ellenére is. Belevetettem magam a vízbe, és nem frissültem fel. Olyan meleg volt a víz mint egy gyógyfürdőben.

Kicsit szomorúan indultunk vissza hétfő este Jakarta felé, de amikor este kiléptünk a repülőtér ajtaján és megcsapott minket a meleg és az ismerős jakartai illatok, akkor éreztük, hogy hazaértünk!