A munkahely

Sajnos nagyon régen volt időm írni, most is csak az egzotikus utak legfőbb ellensége, egy jó nagy gyomorrontás miatt van rá időm. Az a furcsa, hogy fogalmam sincs, hogy mitől robbantam le, de elég kutyául vagyok, alig bírok felkeni.

És az adatok még mindig csak folydogálnak...

Már régóta érlelődik bennem, hogy írok egy kicsit az itteni munkahelyi viszonyokról. Ebben is érdekes ez a hely. Egy kicsit olyan, mintha Magyarországon visszamennénk a 70-es évekbe, ugyanakkor érződik a kíméletlen kapitalizmus is. És vegyül a kettő. Egy jó magas épületben vagyunk, és az első, amin megütköztem, hogy az épület négy sarkában van 8 szoba, és a leleményes indonézek mindegyiket ugyanolyan jelzéssel illetik: RH. Így elég nehéz megtalálni a dolgokat! A másik érdekesség a teljes foglalkoztatottság. Itt még ezt úgy tűnik, hogy fontosnak tartják. Ezért minden szinten van legalább 3-4 teahozó ember. Őket Oby-nak hívják az Office boys rövidítéseként. És ők ott egy ici-pici konyhában a WC mellett főznek nekünk teát, meg esténként ők takarítanak ki. Sokat gondolkoztam, hogy miért elsősorban férfiak az Obyk, de csak azt a magyarázatot találtam, hogy elsősorban nekik kell dolgozniuk. Egyébként láttam már néhány lány Obyt is! Nem szakadnak meg a munkában, de elég sokáig vannak ott. Nem úgy mint a többiek, akik nagyjából 5-kor lelépnek. A WC valami elképesztő. Van egy lábmosó is benne és ennek megfelelően naponta többször áll a víz. És valami olyan leharcolt, és elszomorító, hogy az ember igyekszik elkerülni.

Nem könnyű együtt dolgozni az indonézek többségével. Mindenre bólogatnak, aztán a felét nem csinálják meg, vagy nem úgy, ahogy kellene. De remélem hamarosan sikerekről is be tudod számolni!